>>Newsletter
| Main page | About us | Products | Prices | Buy now | Actual offers | Inventions | References | Licences | Contact |
[EN]Gázmegtakarítás más módon:
Napenergia
A Földünkön fellelhető energia túlnyomó részének forrása a Nap. A napenergia egy része közvetlen napsugárzás formájában éri a Földet, és ez már önmagában is nagyon sok energiát hordoz: például Magyarország területét egy év alatt mintegy 4-10-szer több napenergia éri, mint az ország teljes éves energiafelhasználása. A napenergia közvetlen felhasználásának két leggyakoribb módja az elektromos áram előállítása napelemmel, valamint melegvíz készítés (fürdéshez vagy fűtéshez) napkollektorral. Közvetett módon napenergia a forrása a szélenergiának, a biomasszának és a vízenergiának.A napenergia két kategóriáját különböztetjük meg, a hő- és fényenergiát. A napelemek félvezető alapú technológia segítségével közvetlenül át tudják alakítani a fényt elektromos árammá, ami azonnal felhasználható, vagy egy akkumulátorban is eltárolható a későbbi felhasználáshoz. Napelemeket egyre szélesebb körben használnak, mert sokoldalú felhasználásra alkalmasak, és könnyen felszerelhetők különböző épületekre, szerkezetekre. Tiszta, megújuló energiaforrást biztosítanak, ami kiegészíti, és ezáltal minimálisra csökkenti a vezetékes áram használatát. Azokban a régiókban, ahol nincs vezetékes áram, pl. elzárt falvakban vagy akár segélykérő telefonokban stb., a napenergia megbízható áramforrást biztosíthat. Hátránya azonban a napelemeknek, hogy drágák és viszonylag alacsony energiaátalakítási aránnyal működnek (mindössze 13-15%). Ellenben a hő- és napenergia-hasznosító berendezések átlagos teljesítménye 4-5-szöröse a napelemekének, így egy egység energia előállítása sokkal olcsóbb.
A napkollektor melegvizet állít elő napenergia felhasználásával. A napkollektor által előállított melegvizet a háztartásokban többnyire fürdéshez és mosogatáshoz használják, de rá lehet vele segíteni a fűtésre is, és még az is előfordul, hogy uszoda vizét melegíti napkollektor.
A síkfelületű hő- és napkollektorok használata már több évtizede elterjedt, de viszonylag csak kis mértékben és főleg a nyugat-európai országokra jellemző. A vákuumos csöveket is több mint 20 éve használják, de mivel sokkal drágább volt, mint a síkkollektor, ezért főleg egy szűk réteg számára volt elérhető, illetve csak olyan helyen alkalmazták, ahol igény volt az állandó magas hőmérséklet.
Az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt a legyártott vákuumos csövek mennyisége, ami jóval alacsonyabb előállítási és anyagköltséget eredményezett. Ez odavezetett, hogy mára a vákuumos csövek ára közelít a síkkollektorokéhoz, ezért cégünk emellett döntött a napenergia hasznosításában.
A vákuumcső
A vákuumcsőben levő vákuum szerepe a cső belsejének elszigetelése a környezeti hőmérséklettől. Ez olyannyira sikeres, hogy gyakorlatilag a vákuumcsöves kollektorok a környezeti hőmérséklettől függetlenül tudnak energiát termelni. Ennek jelentősége főleg a mérsékelt és a hideg égövön a téli és az átmeneti időszakokban van, persze nyáron is jelentős energiatöbbletet produkál, hiszen a szórt fény (diffúz sugárzás) is jelentős energiát szolgáltat. A vákuumcsövek átmérője 58 mm, a belső csőé 47 mm. Hosszuk 1800 mm. Fém-üveg kapcsolat nincs, ennek megfelelően a vákuumvesztés kizárt, csak törés esetén lehetséges. A magas minőségű boroszilikát üveg nagyon jó mechanikai tulajdonságokat biztosít, akár 2,5 cm átmérőjű jégdarabnak is ellenáll. Az alábbi képen jól látható a két üvegcső, a belső cső külső felén az energiaelnyelő (abszorber) réteg, valamint a két üvegcső szájánál az üveg-üveg kapcsolat.A vákuum nyomása kevesebb, mint 5*10-3 Pa. A cső alján látható sötét, tükrös felület a cső belsejében meglevő vákuumról ad információt, hiszen bárium elpárologtatásával érhető el a maradék gázmolekulák megkötése. A fémes felület megléte jelzi a vákuum meglétét, ha ez a réteg fehér, ködszerűre vált, a kettős vákuumcsőben mér nincs vákuum, hőszigetelése megszűnt, a csövet ki kell cserélni. Az egészséges cső végének képe itt látható.
Fűtéscsövek
A fűtéscsövek működési elve valójában nagyon egyszerű. A fűtéscső belseje is légüres, majdnem olyan, mint a vákuumos cső. Ezúttal azonban nem a hőszigetelés, hanem sokkal inkább a belül lévő folyadék halmazállapotának megváltoztatása a cél. A fűtéscső belsejében ugyanis kis mennyiségű tiszta víz és egy kis speciális adalékanyag található. Tengerszint magasságban a víz 100 °C-on forr, de egy hegy tetején a forráshőmérséklet 100 °C alatt van. Ez a légnyomáskülönbségnek tudható be.A fenti elvre alapozva, a fűtéscsövek légmentessé tételével, tehát a légnyomás csökkentésével, ugyanazt az eredményt érhetjük el, azaz alacsonyabb forráshőmérsékletet. A napkollektor fűtéscsöveiben a forráspont mindössze 30 °C. Tehát, amikor a fűtéscső hőmérséklete meghaladta a 30 °C-ot, a víz elpárolog. A keletkezett pára gyorsan felszáll a fűtéscső felső részébe, ami a hőátadást biztosítja. Amint a kondenzátorból (felső részből) továbbjut a hő, a pára folyadékká (vízzé) alakul és visszafolyik a fűtéscső aljára, hogy a folyamat újra kezdődhessen.
Minden egyes fűtéscső hőtovábbító teljesítményét letesztelik, és 300 °C-os hőmérsékletnek teszik ki, mielőtt használatra alkalmasnak nyilvánítják. Az ún. "üresjárati" állapotban - tehát amikor a víz nem kering a rendszerben - ezt a hőfokot is elérhetik a fűtéscsövek szondái.
Fűtőcső (heat-pipe)
A fűtőcsöves technológia egyik legnagyobb előnye, hogy a vákuumcsövekben nem a víz, vagy a fagyálló folyadék kering, ezért ha a vákuumcső sérül, a rendszer energiatermelése csökken ugyan, de működőképes marad. A fűtőcső feladata, hogy a vákuumcsőben keletkező hőenergiát kiszállítsa abból és átadja egy hőcserélő hüvelyen keresztül a gyűjtőcsőnek, ill. az abban cirkuláló hőátadó közegnek (víz, fagyálló folyadék).
A fűtőcsőben víz-alkohol keverék van vákuumban, ennél fogva forráspontja igen alacsony. Ezen folyadék sűrűség-változása okozza a cső belsejében a cirkulációt, miáltal a vákuumcsőben termelődő hőenergia a fűtőcső felső végén levő kondenzátorban koncentrálódik. A fenti képen látható fűtőcső a vákuumcsővel együtt összeszerelve.
A rendszer installációja
A napkollektor csak egy része a szoláris fűtésrendszernek. Tároló tartályok, szivattyúk, csövek, szabályozók, szelepek és különböző alkatrészek alkotják a komplett rendszert.
Sok esetben a már meglévő vízmelegítő rendszer átalakításával kívánják kiépíteni a családi házak vagy kereskedelmi épületek szoláris rendszerét. A még valószínűleg jól működő, meglévő vízmelegítő berendezés lecserélése helyett, egy kiegészítő "szoláris tartály" felszerelésére is van lehetőség, amely tárolja a napkollektor által előállított hőt.
